A három napos továbbképzés és rendezvény célja az erdélyi Mezőségen található Szék község hagyományos népművészeti értékeinek bemutatása és népszerűsítése volt. A programsorozat egyaránt találkozási fórumként szólgált a Mezőség és Magyarország különböző településeiről érkező fiatal táncosok és zenészek számára. A programokat igyekeztünk úgy összeállítani, hogy elméleti és gyakorlati képzésben is részesüljenek a fiatalok.
Az eseménysorozat megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap NKA támogatta.
A három napos programsorozaton belül lehetőség nyílt kicsiknek és nagyoknak egyaránt ismerkedni szék örökzöld népművészeti kincseivel. Az érdeklődők részt vehettek néptánc és népdaloktatáson, kézműves foglalkozásokon, hangszeroktatáson, különböző tematikus előadásokon és természetesen táncházi mulatságon. A néptánc és népdalkedvelők a három napos rendezvénysorozaton belül széki táncokkal ismerkedhettek, három különböző csoportelosztásban kezdő csoport, haladó csoport és gyerekcsoport.
Első napon széki néptánc és népzene oktatásra került sor, mely gyakorlati bevezetésként szolgál az elinduláshoz.
A néptánc közérthetősége révén felbecsülhetetlen mértékű segítséget jelent a kultúrák közti kapcsolatteremtésben és az egészséges emberi kapcsolatok kialakításában. Oktatása elősegíti néphagyományunk megismerését, tovább éltetését és újraalkotását, kulturális örökségünk megbecsülését.
Az első napon már több mint 30 fiatal vett részt. A gyakorlati lépések bevezetését megelőzően, rövid elméleti tudásban részesültek a résztvevők. Az elméleti tudás adja az alapját a később elsajátított gyakorlati tudásnak.
A régies táncéletű Széken két táncciklus élt, amelyet a helyiek „félpárnak” hívtak. Az elsőben a férfitáncokat, a sűrű és ritka tempót, valamint a „magyart” (négyest) táncolták. A másodikban a lassút, a „csárdást” és a két polgári társastáncot, a porkát és a hétlépést járták. A máig is élő lassú táncát a lassú csárdás csak napjainkban kezdi kiszorítani. A lassút általában énekszóval a legények kezdik, és ének közben lassú lépésekkel indulnak el libasorba a nap járásával ellenkező irányú félkörben, majd a leányokat névről szólítják magukhoz. A lassút szoros fogással összeölelkezve, ide-oda forgó lépéssel járják, végig egyöntetűen, térbeli változatok nélkül. Régebben a kört egy-egy lépéssel szűkítették-tágították, újabban csak helyben járják.
A széki lassú a Kárpát medence leglassúbb élő páros tánca. Ezt az igen lassú (Mm. negyed=40-80), rubato hatású páros táncot 8, 11, 12, 16 szótagos „jaj-nóta” típusú, 5/8-os ritmizálású, sánta dűvős kontraritmusú dallamok kísérik. Tánc közben mindig énekelnek, s a strófák második felét következetesen megismétlik. A legények bevezető sétája, és a kör szűkülő-táguló mozgása a vonuló páros táncokat, alaplépése és dallamai a csárdás idézik.
Második napon széki népdalszövegek oktatására került sor, ahol az előző naphoz képest már vegyes korosztály képviseltette magát. A népdalok oktatásán is több mint 25 résztvevő vet részt. A támogatásnak köszönhetően a résztvevők számára nyomtatásra kerültek a megtanulni kívánt népdalok szövegei. Ezeken a szakmai nyomtatványokon feltűntettük az NKA logóját mint támogató intézmény.
Cimpan Tibi és Juhos Zsolt hangszerrel segítetteék és kisérték az éneklést.
A széki népdalszövegek megtanulása elengedhetetlen a széki tántanulás mellé. Az egyszerűbb népdalszövegek megtanulása könnyed módszerek által hozzájárul, hogy a fiatalok megkedveljék és magukénak érezzék a széki népzenét.
A paraszti társadalomban természetes volt, hogy a gyermekektől kezdve a legidősebb korosztályokig egyaránt szinte mindenki tudott énekelni, a zene, a népdal születésüktől kezdve végigkísérte életüket. Sajnos ez már a múlté. A modern ember alig énekel, s ha énekel is, dalai általában a múló divathoz kapcsolódó, kevésbé értékes alkotások.
A népdal tanítása alapos szakmai felkészültséget igényel. Legfontosabb feltétele a hangképzés ismerete, mely bármilyen műfajú énekléshez elengedhetetlen. Bár a hangképzés alapszabályai bizonyos mértékben az összes énekes műfajra egyaránt vonatkoznak, számolnunk kell módszertani különbségekkel is, melyeket a népi dallamvilág stiláris eltérései szabnak meg.
Harmadik napon táncház majd széki tánctípusok és táncdialektusok kerültek bemutatásra a szabadtéren a kultúrotthon kertjében. A falra kivetítve régi széki képek és felvételek lettek bemutatva az előadás tartalma alatt. A diák vetítése alatt széki népzenét hallgathattak a résztvevők.
A Mezőségen a fiatalok az 1960-as évek végéig, a téeszesítés befejeztéig a saját maguk számára megszervezett táncba jártak szórakozni, amit általában egy erre a célra kibérelt házban, illetve csűrben szerveztek meg. Egyes falvakban közvetlenül a második világháború után néhány évig az arisztokrácia által elhagyott udvarházakban rendezték táncmulatságaikat, amíg a kommunista rezsim birtokba nem vette ezeket az épületeket.
Népi kultúránk megismerésében nagy szerepe van táncaink földrajzi tagozódás szerinti vizsgálatának. A tánckultúra táji tagoltsága szorosan összefügg egy-egy vidék népének történeti-társadalmi fejlődésével. Az egyenlőtlen fejlődés okozta vidékenkénti fáziseltolódások néptáncaink történeti alakulásának olyan mozzanatait világítják meg, amelyeknek megközelítését a gyér tánctörténeti emlékanyag alig teszi lehetővé. A táji táncstílusok jellemző jegyeinek meghatározása szükségszerűen föltételezi a központi és a peremterületek tánctípusainak meghatározását. Közelebb visz ez a vizsgálat tánckultúránk kelet-európai kapcsolatainak tisztázásához is.
A magyar táncdialektusok sajátos arculatának kialakulása a történeti fejlődés során működő elkülönítő és egységesítő tényezők együttes, gyakran egyidejű hatásának köszönhető.
A táncdialektusok arculatának meghatározásánál a legfontosabb szempont maguknak a táncoknak a részletes vizsgálata. A határok legkönnyebben a tánctípusok változatainak vizsgálata, összehasonlítása nyomán, illetve ezek megléte vagy hiánya alapján rajzolhatók meg. A viszonylag egységes magyar tánckincs földrajzi tagozódásának vizsgálatát legkövetkezetesebben úgy tudjuk elvégezni, ha a mindenütt élő főbb tánctípusaink változatait vetjük össze egymással, s a változatcsoportok földrajzi elterjedése magától értetődően megvilágítja a határokat. Emellett támaszkodnunk kell a különleges, kevésbé általános táncfajtákra is, amelyek csak egy-egy területre érvényesek.
A végül három naposra tervezett eseményen sorozaton több mint 80 résztvevő vett részt.
