Határon átnyúló együttműködés az örökségvédelemben – Örökségvédelmi ösztönzők a Kárpát-medencében címmel konferencia megtartására került sor az Orbán Balázs Akadémia Egyesület szervezésében. A kétnapos rendezvény megszervezését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Az Orbán Balázs Akadémia Egyesület az elmúlt évek alatt számos rendezvényt szervezett, köztük örökségvédelem témakörben is.
Az örökségvédelemnek az elsődleges feladata a történelmi emlékek anyagi valóságban való megőrzése, ugyanis a kulturális örökségi érték történeti forrás. Ezt a forrásértéket maga a történeti anyag hordozza, egy épületről éppen úgy le lehet olvasni a történelmet, ahogyan az egy oklevélből kiolvasható.
A kétnapos rendezvény nem csupán konferencia, de a műemlékvédelem hazai művelőinek fontos társadalmi eseménye is, amely találkozásokra, beszélgetésekre is lehetőséget adott.
Buzás Botond az európai támogatási rendszert tekintette át. A kulturális örökséggel azért is fontos foglalkozni, mert szerteágazó hatása van, különösen a turizmusra, illetve a városok, régiók arculatának kialakulására. Azonban mind a túlzott kihasználás, mind az alulfinanszírozottság veszélyeket rejt magában. Fontos kiemelni – amint azt több előadó is hangsúlyozta –, hogy a kulturális örökség közérdek, és a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvását nem lehet szubjektív döntésektől függővé tenni. A műemlékek jelentős hányada van magántulajdonban, ezeknek a tulajdonosoknak számos többletfeladattal kell számolniuk, mint például a műemlék jó karban tartása, bemutatása, illetve általában minden felújításhoz, módosításhoz többlet-tervdokumentáció szükséges egy egyszerű lakóházhoz képest. Ennek ellensúlyozását számos, kimondottan műemlékek tulajdonosainak szóló pályázat és helyiadó-kedvezmény szolgálja.
Az első nap előadásait követően közösen meglátogattuk a kolozsvári Szent Mihály-templomot, ahol Plesa Róbert tanár mutatta be a felújított templomot és vezette be a hallgatóságot a körülöttünk lévő ikonográfiába. A vacsorát követően az egyesület önkénteseinek előadásával zártuk a napot.
Kolozsvár, a Szent Mihály templom 100 éves nagyharangja (17 mázsa).
Felirata: ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS A BOLDOGSÁGOS SZENT SZŰZ TISZTELETÉRE ÖNTETTE A KOLOZSVÁRI RÓM. KATH. EGYHÁZKÖZSÉG A VILÁGHÁBORÚBA VITT HARANG HELYÉBE, 1924-BEN ARADON HŐNIG FRIGYES CÉGNÉL.
A másik oldalon: MARIA MATER GRATIAE DULCIS PARENS CLEMENTIAE TU NOS AB HOSTE PROTEGE ET MORTIS HORA SUSCIPE.
Bartha Ágnes a kulturális örökség időszakait (rezsimjeit) ismertetve rámutatott: eleinte (körülbelül az 1960-as évekig) a nemzeti örökség volt a legfontosabb, majd az 1990-es évekig a világörökségi helyszínek felkutatása és számbavétele következett, napjainkban pedig holisztikus megközelítés figyelhető meg, az Európai Uniónak egy sor olyan kezdeményezése létezik (mint az Európai Örökség Cím, vagy az Europa Nostra díj), amelyek ezt támogatják. A kulturális örökség kifejezés széles körben elterjedt használata valószínűleg annak tulajdonítható, hogy ez kellően semleges fogalom ahhoz, hogy senkit se sértsen, így kifejezheti a nemzeteken átívelő egységet és közösséget. Jó példaként említette a mediterrán hegyvidéki kultúrtájak rekonstrukcióját célzó MEMOLA projektet, a jövőről szólva pedig megjegyezte: jó lenne, ha lelkesítő és pozitív európai identitás jönne létre, és a világháborús emlékhelyek mellett megjelennének a jó eseményeknek emléket állító helyszínek is.
A két napban megvitatott témák közül újra előkerült a turizmus, ezzel összefüggésben a teljes rekonstrukció kérdésköre, illetve több példát említettek azzal kapcsolatban, hogy a felújított épületeket milyen tartalommal érdemes megtölteni, és az mennyire legyen korhű és hiteles, illetve szórakoztató). Újra szembekerültek a különböző nézőpontok: mit lehet, szabad, kell helyreállítani, meddig szabad elmennie a fantáziának, vagy mennyire kell szigorúan számon kérni a hitelességet: ezekre számos példát hoztak fel a beszélgető felek.
A második nap az előadások után meglátogattuk a kolozsvári Farkas utcai református templomot.
