Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Mezőség elnevezés nem régi eredetű. Kós Károly szerint először. Kós Károly szerint először 1447-ben fordul elő a Mezőszilvás falu nevében. Általános elterjedése csak a 19. századra tehető. 1823-ban például a Szabéd egyik lakosa használja az „itt a Mezőségen” kifejezést.
A mintegy 6000 négyzetkilométer területű Mezőség Erdély kellős közepén fekvő, folyóvölgyek határolta dombvidék. Nyugatról a Kis-Szamos, északról a Nagy- Szamos, északkeletről az inkább pataknak nevezhető Sajó, északkeletről és délről a Maros folyó határolja. A dombok magassága a 600 métert ritkán haladja meg, de a folyóvölgyek felől nézve meredeken emelkedik ki a Mezőség fennsíkja. Felérve már csak lankás tájat látunk.
A mezőség egyébként nem bővelkedik a természet adományaiban. De aki igazán szereti szülőföldjét, megtalálja itt is a szépséget. Wass Albertet idézve: „Tudom, hogy a mi dombjaink nem szépek. Kopárak, hajlottak, szürkék…”
Műemlékek: Várak
A régebbi korok várépítészetének mezőségi emlékei közül megemlítjük Sajómagyarós és Sajó-sárvár földvárának maradványait. Szeretfalva földvárát a magyarok előtt a trákok, dákok és a rómaiak is használták. A mezőség északnyugati részén találjuk a hajdan jelentős Bálványos várának romjait, amelynek szerepét később Szamosújvár vette át. A mezőségen ma már csak várromokat találunk.
Templomok
Régebben a templom volt a falu legfontosabb középülete, és ezt a szerepét nagyrészt napjainkig megtartotta. Itt gyűlt össze a falu népe istentiszteletre, amely egyben a falu egyetlen kulturális eseménye volt. A Mezőségen napjainkban is sok középkori – a reformáció óta evangélikus vagy református, ritkán unitárius – magyar és szász templom található. Gótikus templom mintegy húsz községben maradt ránk. Az idők folyamán legtöbbjüket átalakították és gótikus vagy későbbi hozzáépítésekkel látták el.
Kastélyok
A kastélyépítészetnek nem maradtak igazán jelentős emlékei a Mezőségen. A reneszánsz kastélyokat – kivétel nélkül – a felismerhetetlenségig átépítették, ezért a legtöbb mezőségi kastély barokk stílusú, például Beresztelke, Bánffy- udvarház, a mezőörményesi eredetileg Rákoczi-, majd Bánffy,a mezősámsondi Rhédey-, a paszmosi Teleki-kastély. A 20. század elején is építettek kastélyokat, legnevezetesebb az 1909-11 között épült eklektikus stílusú mezőzáhi Ugron- kastély, amely a Loire-völgyi francia kastélyok késői utánzata.
Fatemplomok
A kisebb falvaknak régen sokszor csak fatemplom építésére futotta. Ez a megállapítás nemcsak az ortodox vallású románokra érvényes (náluk a fatemplomnak nagy a hagyománya), hanem a többi vallás követőire is (az evangélikus szászok, jobb anyagi helyzetük folytán fatemplomot már régóta nem építenek). Az összes vallásfelekezetre érvényes, hogy amint lehetőség adódott, szilárd falú templomot építettek a kezdettől fogva szegényesnek tartott fatemplom helyett. Ezért az egyházak általános anyagi helyzetéhez igazodva elsősorban a katolikus, majd a református és unitárius, végül a román fatemplomokat bontották le, és építettek helyettük téglafalas istenházát.
A mezőségi lakóház
A lakóház a népi építészet meghatározó eleme. Különösen a szerkezeti megoldások más (gazdasági, közösségi) épületeken is legtöbbszőr a lakóházhoz
hasonlók. Ennek ellenére mégsem szabad a lakóház szerepét túlbecsülnünk. A mai mezőségi lakóház általában három helyiségből áll, és ritkaság, ha a hátsó szoba helyén kamra van. A ház bejárata mindig a középső helyiségbe, a pitvarba nyílik. A három helyiségből álló ház a történeti források szerint a 16. században alakult ki. Az alaprajz fejlődésének emlékeit még ma is tanulmányozhatjuk. Széken, a Forrószeg Csorgó nevű utcájában sikerült egy olyan házat találni – sajnos, már csak bontás közben -, amely egyetlen zárt helyiségből a házból állt, pitvarának pedig csak hátul volt deszkából épített fala.
Dr. Kós Károly mezőségi tanulmányában közli egy 1783-ban épült kétsejtű favázas, sövényfalas ház alaprajzát. Ez az adat további bizonyitéka a mezőségi ház fejlődésének. A két szobasoros alaprajz a Székelyfölddel ellentétben –ahol ennek igen nagy hagyománya van – a mezőségen ismeretlen. A Mezőségen csak a 20. század elején jelenik meg a kétszobasoros ház (a nemesi kúriákat természetesen figyelmen kívül hagyva).