Egyesületünk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szervezett két napos rendezvényt kiállítással egybekötve “A mezőségi Szék népművészeti értékei mint magyar identitásunk megőrzésének záloga” – címmel.
A kiállítás az Orbán Balázs Akadémia Egyesület elnökének köszöntőjével került megnyitásra, aki elmondta, hogy Széken még élnek a hagyományok mely napjainkban is népművészeti értéket képvisel és amely a híres népművészeten túl gazdag természeti és épített örökséggel rendelkezik.
Programunkat úgy alakítottuk ki, hogy ne csak a széki emberek számára legyen érdekes, hanem mindenki tanulhasson aki a népművészet iránt érdeklődik. A megnyitón több mint 30-an vettek részt. A néphagyományaink megőrzése és továbbadása a jövő generáció számára létfontosságú célkitűzés megmaradásunk érdekében.
Mit jelent a széki ember számára a kultúra és a néphagyomány?
Addig boldog egy közösség, amíg fiataljaik saját népviseletükben tudják a hűség esküjét kimondani, amíg Budapestről hazahozzák megkeresztelni a kisbabát, amíg a férfiak büszkén viselik a kalapot, az asszonyok pedig tudják, mikor és milyen alkalommal mit kell magukra venniük. Büszke a széki arra, amit örökölt!
Szék legendás falu: ha nincs Szék, nincs táncházmozgalom.
Csoóri idején öt zenekar működött a faluban. Volt is miért. A Néprajzi Lexikon Martin György által írt szócikke szerint a széki táncok „régies gazdagsága annak köszönhető, hogy a hajdani fejlett városi táncélet szervezett közösségi keretei máig fennmaradtak. A kulturális önellátó jellegét máig megőrző népes nagyközség zárt szigetként emelkedik ki a közép-erdélyi, közelebbről az északnyugati-mezőségi, illetve Kis-Szamos-völgyi táncdialektusból. A közösségi táncélet zárt hagyományai biztosították Széken Erdély s egyben a Kárpát-medence egyik legépebb, fejlett táncciklusának (táncrendjének) fennmaradását, amelyben számos régibb tánc- és zenestílus, műfaj és típus ötvöződött. A széki táncok mindegyike kapcsolódik a környező közép-erdélyi tánckincshez, de összefüggő egységükben csak Székre jellemzőek. A táncrend egyszerűbb, szabályozottabb és közösségibb jellegű, mint másutt (nincsenek kiemelkedő táncos egyéniségek), viszont műfaji-formai-zenei tekintetben többrétű.”
Széken a táncrend része volt a négyes (avagy „magyar”) körtánca, a romantikus-melankolikus lassú, majd jön a lassabb és gyors részekből álló csárdás, végül két polgári tánc, a porka és a hétlépés. A hatvanas évek óta a korábban a táncrendbe illeszkedő férfitáncokat, a ritka és sűrű tempót már inkább a szünetekben húzzák, a városi táncházakban a zenészek viszont beillesztik a táncrendbe. A széki „pár” – ahogy a táncrendet nevezik, mivel egy rendet egy párral kell végigtáncolni – klasszikusan éppen egy óra húsz perc volt Széken, ma már azonban rövidebben húzzák.
A rendezvény megvalósítását az NKA támogatta:
